Az Ékszerek Éjszakája programsorozatot azzal a céllal hívták életre, elsőként 2015-ben, hogy ne csupán egy szűk szakmai réteg ismerje a kortárs művészeti ékszer – nemzetközi szinten régóta számon tartott – fogalmát, és a benne rejlő esztétikai, piaci, fogyasztói potenciált. A rendezvény mindig más tematika mentén szerveződik, mindig más oldalát mutatva meg ennek a nehezen definiálható területnek, amelyben az ékszertervezők gyakran képzőművészeti indíttatással, konceptuális irányelvek mentén, látszólag értéktelen vagy épp kifejezetten a köztudatban értékes alapanyagként számon tartott matériákból hozzák létre alkotásaikat, amelyek esetében a hordhatóság és az apró méret sem kőbe vésett elvárások. Ugyanakkor a tárgyak gyakori jellemzője a magánmitológiákkal átszőtt, személyes narratívákat vagy épp szociálisan érzékeny témákat felvállaló üzenetközvetítés, a magas minőségű technikai kivitelezés, illetve az a performatív indíttatás, amely az ékszerviselést eseménnyé avatja.
2019-ben a pályázat mottója az alábbi volt:
"A szabályok irányítanak minket vagy mi őket? Felállítjuk vagy ledöntjük? Alkalmazkodunk vagy felülírjuk azokat? A hagyományok inspirálnak vagy megkötnek?"
2019-ben a több mint 130 jelentkező közel 230 pályamunkáját értékelő zsűrinek nem volt könnyű dolga. Az újszerűség, a koncepció, az anyagválasztás, a kivitelezés, az esztétika egységessége mutatott mérvadó irányt. A kiállítási anyagnak az Iparművészeti Múzeum részét képező, gyönyörű Ráth György-villa adott otthont, ahol a kortárs tárgyak a szecesszió jegyeit viselő enteriőrrel párosítva izgalmas esztétikai élmény megtapasztalására volt lehetőség.
Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy 2018 után 2019-ben is a zsűri kiállításra érdemesnek ítélte az aktuális munkámat, amely a TÜSKE címet kapta.
TÜSKE
“Magyarországon továbbra is fennállnak patriarchális sztereotípiákon alapuló attitűdök a nők társadalmi szerepét illetően.”
ENSZ Emberi Jogok bizottsága, 2018
„Az új tankönyvek még mindig tartalmaznak nemi sztereotípiákat, a nőket elsősorban anyaként és feleségként, és egyes esetekben az anyákat az apáknál kevésbé intelligensként ábrázolva.”
Sargentini-jelentés 2018
Lassan, alattomosan kúszik be az életedbe az a szabályrendszer amely arra nevel, hogy a lányoknak babázni és főzőcskézni kell, hogy a fiúk nem sírnak, hogy van kék és van rózsaszín és nem Te választasz. Ha „főz” az ige akkor „anya” a főnév. Elemezzük a mondatot: Apa újságot olvas. Királyok, császárok, hős hadvezérek lépten-nyomon. A régi korok nyomasztó férfi dominanciáját verik a fejedbe.
Azt hiszed, hogy ez a múlt és szakítottál a hagyományokkal. Ma már minden sínen van: tanulhatnak a nők is, diplomázhatnak a nők is, dolgozhatnak a nők is, te is optimista vagy. Hiszen ez már a XXI. század!
Majd egyszer csak észre veszed, hogy kollegina vagy akinek a karját markolásszák. Hogy akármilyen jól teljesítesz nem jutsz előre. Hogy ugyanolyan beosztásban kevesebbet keresel mint a férfiak. Ctrl+S ... Szeretnéd felülírni a múltat és a szokásokat de hiába.
Csak Anyaként teljes a Nő, susogja körülötted a világ és fonja egyre szorosabbra a hálót.
Befogod a füled és ordítasz, hogy elnyomd a külső zajokat. Késő. Tik-tak, tik-tak, az időzített bomba tetején a biológiai órád ketyeg. Ugye hallod? Ugye hallod? Susogja a világ és ránt egyet rajtad.
Szürke zóna ahol jársz, már rég nem fehér vagy fekete.
Karrierista, feminista, péniszirigy vágják hozzád amikor támolyogva az utadat keresed. Nyelsz egyet és egy újabb tüskét löksz ki magadból a világ felé…
