Az Ékszerek Éjszakája programsorozatot azzal a céllal hívták életre, elsőként 2015-ben, hogy ne csupán egy szűk szakmai réteg ismerje a kortárs művészeti ékszer – nemzetközi szinten régóta számon tartott – fogalmát, és a benne rejlő esztétikai, piaci, fogyasztói potenciált. A rendezvény mindig más tematika mentén szerveződik, mindig más oldalát mutatva meg ennek a nehezen definiálható területnek, amelyben az ékszertervezők gyakran képzőművészeti indíttatással, konceptuális irányelvek mentén, látszólag értéktelen vagy épp kifejezetten a köztudatban értékes alapanyagként számon tartott matériákból hozzák létre alkotásaikat, amelyek esetében a hordhatóság és az apró méret sem kőbe vésett elvárások. Ugyanakkor a tárgyak gyakori jellemzője a magánmitológiákkal átszőtt, személyes narratívákat vagy épp szociálisan érzékeny témákat felvállaló üzenetközvetítés, a magas minőségű technikai kivitelezés, illetve az a performatív indíttatás, amely az ékszerviselést eseménnyé avatja.
2018 tavaszán hirdették meg a Szimbiózis című kortárs nemzetközi ékszertervező pályázatot. A kiállítás mottója ez volt:
"Viselem. Meghatároz.
Meghatároz. Viselem.
És nemsokára elérkezünk oda is, amikortól nincs értelme a másik nélkül beszélni önmagunkról." (Ferencz Mónika)
A pályázati anyagot elbíráló független, nemzetközi zsűriben elismert alkotók, kurátorok, elméleti szakemberek működtek közre, akik különböző aspektusból vizsgálták a beadott anyagokat. A Kortárs Építészeti Központban ( KÉK) kiállításra kerülő, legjobb 38 pályamű közé az általam tervezett IDŐCSIPESZ is bekerült. Az 1 hetes Budapesti Ékszerek Éjszakája rendezvénysorozatnak ez a kiállítás volt a központi eseménye.
Itt megnézhetsz egy rövid videót a kiállításra kerülő ékszerekről.
Külön öröm és büszkeség számomra, hogy a különböző magyar és külföldi rangos szakmai, művészeti portálok egy része az én alkotásomról készült fotót választotta a kiállítást reprezentáló fotónak.
KLIMT Art Jewellery &Contemporary Crafts
A pályamunkám:
IdőCsipesz
Nincs időm. Nem érek rá. Sietek.
A mindennapi rohanó, nyüzsgő nagyvásori életünk leggyakoribb mondatai. Nincs időnk. Nem érünk rá. Sietünk. Erre hangoljuk az életünk, ehhez igazítunk mindent.
Idő. Idő. Idő.
Lerázunk és igyekszünk távol tartani magunktól mindent, ami időveszteséget okoz, ami odafigyelést és törődést igényel. A hatékonyság jegyében csak a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldásokat fogadjuk el.
Ennek megfelelően használjuk az ékszereinket is. Kiválasztjuk, felvesszük, viseljük, egész nap kapcsolatban vagyunk vele de ritkán tudatosul bennünk ez a kapcsolat. Nincs időnk vele foglalkozni. A nap végén levesszük és semmilyen érzésünk nem tapad hozzá. Függetlenek vagyunk tőle.
Az IdőCsipesz olyan nagyméretű ékszer, amelyet a mérete miatt nem praktikus viselet. Nem simul bele a mindennapos életvitelünkbe. És pontosan ez a célja: a saját figyelmünk felkeltése.
Meghatározza, befolyásolja az életvitelünket, lelassítja a tevékenységeinket miközben élményeket, érzéseket kapcsolunk hozzá.
Minden mozdulatnál számolni kell a méretével, mozgásával. Folyamatos odafigyelést igényel és ezzel érzéseket vált ki a viselőjéből. Mindezek révén állandóan tudatában vagyunk az ékszerünknek, foglalkozunk vele és mindeközben kicsit lelassulunk. Törődést, odafigyelést igényel és legfőképpen időt kell rászánni, nem lehet róla elfeledkezni. Az IdőCsipeszt viselve nem lehet kapkodni, sietni. Időt csipeszelhetünk vele magunkra. Lassú és átgondolt mozdulatokat igényel amely büntetésként is felfogható a rohanó, türelmetlen személyiségek számára. Érzéseket -akár bosszúságot akár rácsodálkozást- vált ki viselőjéből és biztos, hogy a nap végén nem vagyunk közömbösek iránta, érzünk valamit amikor levesszük magunkról. Minden nap egy-egy újabb élmény, emlék rakódik rá és ezen pillanatok súlyával is egyre nehezebbé és egyre fontosabbá válik az ékszer.
Az ékszer és viselőjének így kialakuló szimbiotikus kapcsolata mindkét fél számára előnyös. Az ékszert viselő személy a lelassult, nyugodt életmódot és az önmagára való figyelés élményét nyeri, miközben az IdőCsipesz egyre több emlékkel, érzéssel kapcsolódik hozzánk, egyre nő a fontossága és egyszerű tárgyból emléktárrá válik.
