A nulladik pillanat

A nulladik pillanat

 

Ez egy bevezető. Egy összegzésnek szánt de mégis csapongóvá lett szösszenet mindenről ami most éppen a fejemben kavarog. Érzések, bizonytalanság.

A nulladik pillanata annak a hosszú-hosszú folyamatnak, hogy elkezdek bízni magamban. Elkezdek bízni abban, hogy amit csinálok azt nemcsak a család és a barátok értékelik pozitívan hanem idegenek vizslató pillantását is ki fogja állni.

BETON. ÉKSZER.

Betonból ékszer. Betonékszer. Igen, lehet. Nekem tetszik, ezért csinálom.

Tudom, hogy sok buktató lesz. Tudom, hogy Magyarországon a beton nem népszerű. Sokan kifejezetten utálják és csak a panelházak egyen szürkesége jelenik meg elöttük ha a beton szót hallják. Hideg. Rideg. Csúnya. Ez él a fejekben.

Csak remélem, hogy ha látják az ékszereimet akkor egy gondolatnyi esélyt adnak a betonnak. Mert talán nemcsak egyforma és unalmas lehet ami beton. Talán lehet izgalmas. Talán lehet színes. És tudtátok, hogy csodálatos mintákat rejt a belseje?

Ez az amibe én beleszerettem. A beton belső világa. Apró kavicsok és homokszemek egyedi, megismételhetetlen mintázata. Varázslatos mini világ ami általában rejtve marad. De nem előttem!

EGYÜTT MINDEN KÖNNYEBB

Egy maréknyi kavics, az ujjak közt átfolyó homokszemek, mindaddig csak egymástól független alkotórészek amíg a cement és víz össze nem köti őket olyan szorosan, hogy onnantól fogva egy masszív, terhelhető és teherbíró anyagként léteznek.

Nekem a beton azt szimbolizálja, hogy együtt minden könnyebb. Együtt megy. Külön-külön meg nem megy.

Mérhetetlenül szerencsés vagyok mert világ életemben egy támogató környezet vett körül. Szüleim, testvérem majd később férjem segítségével kereshettem az utam. Támaszkodhatom rájuk és tűzhetek ki messzi-messzi célokat mert tudom, hogy nem vagyok egyedül az oda vezető úton.

AMI HIÁNYOZNI FOG...

Komoly döntés és annak ellenére, hogy mindenki bátorít nem tudom, hogy meg merem-e lépni, hogy a több mint 15 éves építész szakmai tapasztalatomat félretéve valami teljesen új vállalkozásba fogjak. Semmi külső dolog nem kényszerít, hogy a komfortzónámból kilépve, teljesen új területen kezdjek dolgozni. Maradhatnék építész. Tervezhetném tovább a családi házakat. Sokan szerették a munkámat. Jó házat csak akkor lehet tervezni ha bizalmába fogad az építtető. Ha be mer avatni az életébe. Nagyon jó érzés mikor egy-egy család az irodámban tervezgeti az jövőjét, megismerhetem a legbelsőbb érzéseiket, egymáshoz való viszonyulásukat. Ki mit vár el új otthonuktól, miként képzeli el az életét benne. Első, egyetlen és legkedvesebb munkahelyemen -ahol a szakma összes trükkjét megtanulhattam- a főnököm gyakran mondogatta: a jó építész olyan mint az orvos és a pap, mindent tud az emberről.

Ez biztosan nagyon fog hiányozni. Hiányozni fognak az elmélyült beszélgetések a megrendelővel, a viták és konszenzuskereső beszélgetések egy-egy tervvázlat felett…

MI LESZ HELYETTE?

Nézzünk a jövőbe! Mit várok az új területen? Mennyiben lesz más a házakhoz képest az ékszerek tervezése? A legfontosabb számomra, hogy 100%-ban saját magam gondolatát tudom megvalósítani. Nem lesznek egyeztetések, viták és beszélgetések mert egyedül leszek viszont cserébe én dönthetek. Én egyedül. Én döntök az ékszereimről. Miből készül, miként néz ki. Formák színek, senki nem szól bele. Ami készül az teljesen az én elképzelésem. Minden vásárló csak a végeredménnyel fog szembesülni és a kész terméket látva szavaz, azaz vásárol vagy nem. Remélem a vásárlók egy részével itt is kialakulhat majd idővel mélyebb kapcsolat. Kíváncsian várom ez mennyire lesz más élmény….

 

×